Első optika élményem
Sajnos a családomban jellemzően mindenkinek rossz a szeme, én is elkezdtem kisiskolás koromban – ha jól emlékszem, negyedikben – homályosan látni a táblát. Ugyan nagyon elszomorított akkor és erős törést okozott a magabiztosságomon, de szemüveges lettem. Így az első optika élményem is kábé tíz éves koromra tehető. Volt egy gyermek optika nagyszüleim házában a földszinten, ráadásul szomszédjuk, ismerősük volt a doktornő, így látásból már én is ismertem. Őhozzá látogattunk el akkor az első látásvizsgálatomra.
Egy nagyon barátságos gyerek optika volt a helység valójában így felnőtt fejjel sejtem, hogy átalakított lakás lehetett. Volt kényelmes, tágas váró, világos szobák, kedves emberek. Arra emlékszem kristálytisztán, hogy egy törpe matricának a szakállát kellett nézni a falon, ahogy a szemünket közelről vizsgálta a doktornő. Éppen ezért nekem egyáltalán nincsenek rossz élményeim maga az optika kapcsán. Sőt, utólag a szemüvegességgel is megbékéltem. Azóta voltam már kontaktlencsés, újra szemüveges, volt havi lencsém, napi lencsém, szinte minden. Így teljességgel váratlanul ért, hogy vannak, akik ódzkodnak az optika látogatástól.
Az optika érted van
Ezt nem szabad sose elfelejteni. Nem is értettem először a félelmeket, hogy mindenféle gépezetek, meg vizsgálatok micsoda fóbiákat tudnak egyesekben kialakítani. Hiszen minden történés az optika területén azért van, hogy te kényelmesen és jól láss a mindennapokban. A személyzet teljes körűen tájékoztat, felmérik, hogy mi az eredeti baj, aztán annak megfelelően megmutatják a lehetőségeket. Ráadásul egy optika afféle szűrővizsgálatnak is tökéletes, ha valami betegséget vélnek felfedezni, rögtön beutalnak egy szemészorvoshoz, hogy ő vizsgáljon tovább. Éppen ezért az optika látogatás több szempontból hasznos. Én mindig is afféle tudományos kíváncsisággal álltam az optika üzletekhez. Annyiféle mérési módszer gép és működési elv kerül szóba, és én mindet érdekesnek találom. De hát – ha mást nem is – legalábbis érdemes tudni és érteni azt, ami a mi szemükre igaz és specifikus.
Az optika dilemma: kontaktlencse vs szemüveg
Mivel gyerekként jártam először optika üzletben és már akkor látáskorrekcióra szorultam, nekem először szemüvegem volt. Növésben lévő szervezetnek nem érdemes lencsét kiszabni, mert nagyon gyorsan változhatnak még az értékek, ezzel a szemüveg akkor mér jobban lépést bírt tartani, lévén a kontaktlencse baromi drága volt. Ma már nem jellemző. De az optika szakemberek tudtommal ma is még inkább szemüveget javasolna gyerekeknek. Kevésbé kell rá odafigyelni – mennyi ideig volt benn, tiszta-e, hányadik napja hordod.
Mindenesetre tinédzserként már én is szerettem volna kísérletezni a külsőmmel és ennek a vaskos szemüveg erőteljesen gátja volt. Könnyen leesett, ráadásul a jó kis faggyúmirigyes tini bőröm folyton kipattogzott a szár mentén, nem volt előnyös látvány. Úgyhogy gimnazistaként elkezdtem lágy kontaktlencsét hordani. Imádtam. Sokkal szabadabb érzés, bár az tény, hogy reggel, félkómásan beerőltetni a szemembe nem mindig volt leányálom, és a bulizások hevében néha bizony benne aludtam, ami abszolút tilos és minden valamire való optika iszonyat lekapna érte a tíz körmömről. Olyan is volt, hogy túlhordtam, véletlenül belecsíptem a szemembe a körmömmel kivételkor és annak bizony megvan még a hege – nem mintha én látnám, de szokták optika vizsgálatokkor mondani. Meg persze azt is elkövettem, hogy véletlenül beszakítottam a szélét, és nem értettem, miért fáj minden pislogás egész álló nap. Szóval voltak kísérletezések na.
Miért tértem vissza az optika szemüvegkínálatára?
Az első komolyabb munkám 12 órás műszakban zajlott. Egyszerűen nem tudtam ilyen hosszan kontaktlencsét hordani. Pláne nem sminkben. Úgyhogy akármilyen szabad és kényelmes érzés is volt, a hétköznapokra visszatértem a szemüveghez és ebben az https://eoptika.hu/optika.html optika is támogatott, ahova már évek óta jártam. Fesztiválokra, bulikra napi lencsét szereztem be, hiszen így, hogy nem rendszeresen hordtam, a havi lencse csak pénzkidobást jelentett volna. Ez sokáig kiváló kombinációként működött, amíg kénytelen kelletlen rá nem jöttem, hogy bizony az irodai légkondi és szellőztetés iszonyat kiszárítja a szemem. Az optika tanácsára szemcseppeket kezdtem használni, és a műkönny egy ideig óráig valóban segített a bajomon, de hosszútávon ugyanúgy szenvedtem. Persze nem ezért, de végül felmondtam azon a helyen, így a szemszárazság probléma egy csapásra meg is oldódott, azóta sem volt rendszeresen szükségem szemcseppekre.
Miért ajánlom az optika üzleteket jó szívvel?
Mert tényleg a te érdekeidet nézik. Az optika annyiféle megoldást tud kínálni, hogy abban biztos vagyok benne, mindenkinek akad megfelelő. Ha pedig megtaláltuk a kényelmes viseletet, lehet a küllemben válogatni. A szemüveg pedig önmagában egy kiváló kiegészítő, az optika fala tele van jobbnál jobb modellekkel, amik mind kiemelnek a jellemünkből, arcunkból egy vonást. Segíthet elvonni a fókuszt egy testi hibáról, vagy kiemelni valamit, amit szeretünk magunkban, és ebbe az optika dolgozói is nagyon szívesen segítenek. Úgyhogy optikára fel!